2018. május 3., csütörtök

A házasság szentsége

A házasság intézménye nem igazán passzol az emberi természethez, de a társadalom szövevénye hatékony kényszerítő erő. No meg egyesek szerint a házasság is olyan, mint a kapitalizmus: nem találtak ki jobbat helyette. (Még.) Persze ez nem túl hízelgő az emberiségre nézvést, melyet állítólag az esze segített az anyatermészet fölé kerekedni - de ebbe itt most nem megyek jobban bele.

Régi kedvencem az alábbi nóta, melynek témája korrelál a "Üzlet vs házasság" c. postomban említett (és ott meghallgatható) Makin’ Whoopee c. dal mondókájával. A különbség főképp abban áll, hogy ez jóval durvábban szembesít a rideg valósággal:

.
Üllői Úti Fuck - Esküvő
.

.
[https://youtu.be/Lq2bkP4DIW0]
Esküvő
.
Csokor a kézbe'.. öltöny a testre,
Igen a szájba, fátyol a fejre.
Ráfeszült végre a gyűrű az ujjra,
Sose volt még ennyire durva.
.
Kéz simul kézbe, száj ragad szájra,
Nem hallatszik már a fog csikorgása.
Eddig pihentél, de holnaptól munka,
Sose volt még ennyire durva.
.
Asztalra pohár, tányérba étel,
Zabáld ki magadból azt, amit érzel.
Utolsó sansz volt, ezt mindenki tudja,
Sose volt még ennyire durva.
.
Refr:
Mintha csak egy szekrénybe zártak volna,
Ahol apró kis üvegek
Finom kis mérgekkel a begyükben
Csak arra várnak, hogy téged tönkre tegyenek.
.
Tükörbe nézel, két szemed véres,
Nem marad más, csak a kis feleséged.
Valami megint a szívedet szúrja,
Sose volt még ennyire durva.
.
Nyakkendő bomlik, bugyi a földre,
Ugyanaz a bugyi marad örökre.
Átgondolod az egészet újra,
Sose volt még ennyire durva.
.
Keskeny az ágy, és könnyű az este,
Sóhajtva mászol a megszokott testre.
Fárad már ő is, sokáig húzza,
Sose volt még ennyire durva.
.
Refr:
Mintha csak egy szekrénybe zártak volna…
.
Sosem tudhatod meg,
Hogy mi lehetett volna belőled
Egy tisztességes élet végén.
.
Egymáshoz szoktok, ahogy az évek telnek,
Úgy mászik alád, mintha autót szerelne.
Titkos hibáid csak ő tudja,
Sose lesz már annyira durva,
Sose lesz már annyira durva.
.
(1997)
.
------------------------- FOOT ---------------------
Források:(1)
  1. https://zene.hu/ulloi_uti_fuck
  2. http://www.ulloiutifuck.hu/
  3. http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/5199/ulloi-uti-fuck/eskuvo-zeneszoveg.html
--------------
Kép(ek)/videó(k) forráshelye(i):(a)
--------------
Kapcsolódó posztok:(a)
--------------
Megjegyzések:(a)
  • A fent hivatkozott weboldalak, képek, vidók a cikk írása idején elérhetőek voltak. Ha ez később nem így lenne, a "halott" linkekért felelősséget nem tudok vállalni - rajtam kívülálló okokból kifolyólag.

2018. április 23., hétfő

Ha diktatúra, hát ne legyen mégse egészen az

Két ediktátor közül vajon melyik kevésbé az? Facebook, vagy Google?

Íme, erről beszéltem egy másik posztomban: még a Google is hagy választási lehetőséget (a Facebook-kal ellentétben), legalábbis itt-ott.

Pl. a Google fiókunk védelme terén. Pl. ha elfelejtem a jelszót, esetleg más(?) okból nem tudok belépni, vagy szokatlan aktivitás(?) tapasztalható a fiókomban, olyan esetre megadhatok telefonszámot, vagy egy másik emailcímet. Ámde azt is megengedi (e pillanatban) a Google, hogy ne adjam meg egyiket sem, mert én tudom, hogy a jelszavamat nem felejtem el, vagy pl. soha nincsenek (már) olyan fontos dolgok, infók a fiókban, melyek elvesztése pótolhatatlan, helyreállíthatatlan lenne. (Persze a felhasználók zöme ott tartja az egész életét, anélkül, hogy bármikor is mentést csinálna róla, ami ekütyük kizárólagos használata esetén talán nem is lehetséges.) Sőt, még az is előfordul, hogy nem mindig jelenik meg ez az atyai (diktátori) "gondoskodást" jelezni hivatott ablakocska:


Az, hogy mikor jelenik meg, számomra nem derült ki még, elég véletlenszerűnek tűnik, bár Google Őfelségének bizonyára megvannak a maga titkos okai. De az is lehet, hogy már olyan nagyra hízott, annyira kesze-kusza lett a szoftverrendszere, hogy ő maga se tudja követni önmagát. És talán a (pláne a magamfajta renitens) felhasználót se mindig.

Szeretem, ha nagykorúnak néznek, ha feltételezik, hogy el tudom dönteni, mi jó nekem. Bár a tendencia épp fordított: a szolgáltatók infantilizálni, kiskorúsítani, gyámkodás alá helyezni igyekeznek. Nem is értem, hogy a netpolgárokat ez miért nem zavarja. Pedig, az offline világban (még) nem erőszakolják rá felnőtt emberekre, hogy pl. hogyan védje a lakását a betörőktől. Gondolj csak bele, Kedves Olvasóm: lenne egy olyan diktátor valahol máshol a nagyvilágban, aki egyszer csak úgy dönt, hogy nem engedne be többé a lakásodba, ha nem olyan kulcso(ka)t, zára(ka)t, ajtót, rácsot, stb. használsz, amit ő jónak lát. És ki tudja, mikor és hogyan juthatsz be, ha egyáltalán. Mert ehhez pl. nem árt, ha elég jól tudsz angolul, de egyébként se tudod, hogy hol, hogyan, merre keresd a megfelelő illetékest (és még az se biztos, hogy van ilyen), de még ezek után esetleg még hitelt érdemlő iratokkal (másolataikkal) be is kell bizonyítanod neki, hogy te vagy te, és az a te lakásod, hogy ott a lakóhelyed, és jogosan akarsz bejutni oda. Azaz a legbizalmasabb személyes adataidat kell kiadnod egy másik távoli országbeli diktátornak, akinek a más ország állampolgáraival szembeni hatósági jogköre nem hogy erősen kérdéses, de vélhetően nincs is. (Még.)

És érdekes, a netpolgárok, akik állítólag nagyon szeretik a szabadságot, a demokráciát, simán behódolnak nem egy, hanem több ilyen ediktátornak. Az egy dolog, hogy a szolgáltatásukat úgy nyomják rá a világra, hogy egyre nehezebb nélkülözni, de legalább nem kellene nekik tálcán nyújtani az összes, bizalmas, személyes adatot, amiket bármire felhasználnak.

Némely naiv ember szokta mondani: akinek nincs takargatnivalója, az miért ne adhatna meg magáról minden/bármilyen adatot. És képtelenek felfogni, hogy az e-világban nem igazán erről van szó, hanem a könnyű és egyre könnyebb adat- és személyiséglopásról. Ilyen erővel nem értem, hogy az ilyen emberek miért nem egy olyan kis táblácskával járnak a nyakukban/hátukon, amelyre jól olvashatóan vannak felírva születési, lakóhelyi, munkahelyi-foglalkozási, szakmai-iskolai végzettségi, személyi igazolvány, jogosítvány, bankkártya, bankszámla, stb. adatok. Persze, elhiszik némely szegények, hogy ha beállítják egy adatra, hogy az privát, vagy hogy csak bizonyos személyek láthatják, akkor az úgy is van/lesz. Pláne, hogy az ediktátorok minden elkövetnek, hogy ebben ne is kételkedjenek.

No de hát mindegy is, ez egy ilyen világ: menthetetlen. Egyébként is.
------------------------- FOOT ---------------------
--------------
Kép(ek) forráshelye(i):(a)
--------------
Kapcsolódó posztok:(a)

2018. április 12., csütörtök

Mesterséges intelligencia vs szabad akarat

Az intelligens mesék világát éljük.

A másik blogomban említettem, hogy az intelligens kütyük/gépek/programok/szolgáltatások (készítői és szolgáltatói) megfosztják a (fel)használót a szabad akaratától. Persze van (lenne) sok előnye a mesterséges intelligenciának(MI), ha a fejlesztői nem diktátumként nyomnák le a használatuk mikéntjét a használók torkán, nem hagyván opcionális lehetőségeket. Persze értem én, hogy könnyebb fejleszteni a szoftvereket egy kaptafára való használatra, mint választási/beállítási lehetőségeket nyújtó kódokat beépíteni. Ezt IT szakmai körökben úgy mondjuk, hogy "beégetjük" a szoftverbe a felhasználási paraméterek értékét. És bizony elég sok munka azt belefejleszteni, hogy a felhasználó saját tetszésére állíthasson be ezt-azt. Mert ugye mi van, ha eltéveszt, elír, félrenyom valamit? Millió hibaesetet kell(ene) ilyenkor lekezelni a szoftverben. És hát kinek kell az a sok(ba kerülő) munka, ami csak a zsíros profitot csökkentené. Sokkal egyszerűbb és kifizetődőbb a diktátum: eszed, nem eszed, passz. Mint ahogyan ezért jóval hatékonyabb általában is a diktatúra, mint a demokrácia. Ez utóbbi sokkal több munkával jár, mert mindenki "belepofázhat" mindenbe. Hát nem, Kedves Olvasóm?

De ha már diktátum, legalább az lenne jól kivitelezve, de nem. (Ahhoz is több munka kellene, és minek az, hiszen úgyse kapsz mást.) Így aztán ha a MI rosszul működik, akkor nem csak a szabad akaratától fosztja meg a használót, hanem ki is szolgáltatja a hibáknak. Ezért lehet könnyű meghekkelnie, feltörnie az e-kütyüket, rendszereket a profi szakértőknek, bár amilyen gagyik (lukacsosak, tele hibákkal) ezek a szoftverek, akár véletlenül is bárki "lyukra" futhat.

Na mindegy, az e-diktátorok ellen aztán tényleg nincs mit tenni.

Fentiekből adódhat vélhetően az is, hogy nehéz lehet a Wordpress felületét pl. angol nyelvűre állítani avégett, hogy megtudhatnám annak a reklámjelző kis üzenetablaknak az eredeti angol szövegét. Alátámasztásul bemutatom, hogy a WP bejelentkező felülete ("intelligens" algoritmusa) hogyan viselkedik mesebelien: ad is választást, meg nem is - arra nézvést, hogy angol nyelvűre szeretném-e állítani. (Kétféle böngészőben is ugyanezt kaptam. Egyébként sok ilyen felülettel találkozom e-életem során, a WP csak egy példa a sok közül.)

Bár lehet, hogy tényleg diszlexiás vagyok, esetleg angolul nem értek elég jól, de a megjelenő "Also available in English" ("Angolul is elérhető") szöveget én opciónak vélem, pláne, hogy kattintható linket is tartalmaz. Ámde, ha ráklikellek, akkor csak az történik, hogy ez a szöveg eltűnik, és minden más változatlanul marad. Pedig ha az "English" szó alatti webcímet(url-t) megszemlélem, akkor látszik, hogy abban a "hu" helyett "en" van, tehát ismereteim szerint a két webcím nem mutathatna ugyanoda:
https://wordpress.com/log-in/hu?redirect_to=https%3A%2F%2Fevitae.wordpress.com%2Fwp-admin%2F
https://wordpress.com/log-in/en?redirect_to=https%3A%2F%2Fevitae.wordpress.com%2Fwp-admin%2F

Persze ez a "redirect" bekavarhat, hiszen ugyanoda irányít mindkét url. De akkor mi a bánatnak van ott az az opciónak látszó kattinthatós szöveg? Hiszen így még redundáns is az X (bezárás) bigyóval, amit megnyomva ugyanazt kapom, mint az "English"-re kattintva. Sejtem én, hogy talán az IP alapján dönt úgy az algoritmus (helyettem), hogy én kizárólag magyarul akarok látni mindent, ám játszásiból mégis úgy tesz, mintha felkínálna választási lehetőséget, elhúzva előttem a szabadság mézesmadzagját, aztán jól pofára ejt. Ha lehetne a WP-vel konzultálni, mondanám neki: köszönjük, mi is jót nevettünk.
Ha belegondolok (de ha nem, akkor is) Orbán "demokráciájára" hajaz a jelenség, az is mesebeli: demokrácia is, meg nem is.

Végezetül bemutatom a WP háromszorosan mesebeli bejelentkező felületét, ami magyar is meg nem is, angol is meg nem is, ad is választást, meg nem is. Ha a két képen mégis lenne valami eltérés (az angol lehetőséget mutató sávon kívül), kérlek jelezd, Kedves Olvasóm, hátha a szemem is disfunkciós).

Lásd még: mi az eltérés a két kép között típusú feladványt :-) Jutalmul nem adhatok mást, csak az örömöt, hogy segíthettél nekem :-)